Everyone is mortal..

A szombat este volt, ami a legszuperebbre kerekedett, hiszen rengeteg ismerős tűnt fel. Sokat nevetgéltünk, pletykáztunk és a kerti teraszos részen nikotin szagúra cigiztük magunkat. (Erről mondjuk az allergiám miatt le kellene mondanom végleg, hiszen most is alig kapok levegőt, de olyankor ez valahogy nem számít.) Rég éreztem már magam ennyire felszabadultnak.

Aztán történt még az is, hogy az egyik közeli zenészbarátunk a menyasszonyával elment külföldre lazítani egy kicsit, aztán kaptuk a hírt, hogy a lány kórházba került és életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta. Bár nem tudott róla, de méhen kívüli terhessége volt, és az embrió a petevezetékben kezdett el növekedni, ami szétdurrant, elárasztva a hasat két liternyi vérrel. Azt mondják a végén már levegőt is alig kapott... Mi totálisan lesokkolódtunk, hiszen a lány 38 éves és most döntötték el, hogy gyereket szeretnének. Ki tudja egy ekkora trauma után lehet-e neki és ha igen, vajon lelkileg elég erős-e hozzá ő és a kapcsolatuk. Vérzik a szívem, több sebből is, de reméljük a legjobbakat!

..és hogy én leszek-e valaha anya? Pár félórányi villanás erejéig megint beférkőzött ezek után az agyamba. Fogalmam sincs. Néha abban sem vagyok biztos, hogy jó szülő lennék-e. Ezt nem lehet így előre eldönteni. Az élet alakítja a dolgokat, mi alkalmazkodunk hozzá, és többnyire rajtunk múlik, hogy ezeket a történéseket negatívan vagy pozitívan fogadjuk-e be. Néha sikerül az utóbbi is! Főleg, amikor Jennifer Anistonnak olyat arcát látom a filmben, amilyen akár én is lehetnék egy hétfő reggeli munkanap előtt.